Nagyfülü, akit nevezzünk rendes nevén Zsuzsinak, egy csodálatos lány. Gyöngyörű, okos, értlemes és imádnivaló. Egy meccsen láttam őt először, egy ismerősöm járt vele később, így ezekután párszor találkoztam is vele nagyobb társaságban. Később vége lett a kapcsolatának és én pár hónap után újra megláttam. Mosolygott, ragyogott és egy égi jel azt súgta nekem találkoznunk kell.
Írtam neki, ő válaszolt és hamar megbeszéltünk egy találkát. Innen kezdődött a mi kis kálváriánk, amely több mint 3 hónapig tartott. Már az első találkozást is örült nagy beszélgetés és nevetés jellemezte. Aztán házibuli nálam, ő eljött egyedül, és nagyon jól érezte magát, akárcsak azt ezt követő találkozásokon. Tökipompost ettünk (innen az én nevem) és kiderült hogy neki nagy füle van :) Semmi közeledés nem volt részéről, én pedig nem erőltettem ekkor még semmilyen szituációt. December végén rákérdeztem a dologra, ekkor elmondta hogy barátként nagyon szeret, de mást nem tud elképzelni.
Tudom ebben a pillanatban kellett volna hagyni az egészet, de én ki tudja miért folytattam. Soha nem fogom megbánni. A 2008-as év első két hónapja csodálatosan telt el. Színház, mozi, ezer és ezer átbeszélgetett találkozó és egy reménykedő fiú jelemezte a kapcsolatunkat. Érzéseim kezdtek egyre jobban uralkodni rajtam, így elhatároztam megbeszélem vele a történteket. Én javasoltam, hogy egy kicsit szüneteltessük barátságunkat, hátha nekem így könnyebb lesz őt elfelejteni.
ezért írom ezt a blogot is, hogy ne neki kelljen megírnom, hanem a nagyvilágnak, hogy
HIÁNYZOL ZSUZSI !
a mai nap ezt a számot hallottam a rádióban, nagyon tetszik. Itthon megnézve a klipjét, pedig úgy gondoltam abszolút ide illik :) igaz mi Zsuzsival inkább Olaszországba mentünk volna...
